Csigakaraván

Írásainknak nemcsak az a célja, hogy képek és szövegek segítségével ismertessünk meg egy-egy általunk bejárt települést vagy tájegységet, hanem az is, hogy a bemutatott helyek meglátogatására ösztökéljük az olvasókat. Utóbbi cél ezúttal is hangsúlyos, hiszen egyedülállóan izgalmas helyek felé kanyarodunk: meglátogatjuk a „mezítlábas Notre Dame”-ot; a mosolygó szentek templomát; egy másikat, amelynek a kulcsa kézről kézre jár; és megismerkedünk a tarpai ördögökkel, akik Dobby, a Harry Potter-könyvekből ismert házimanó előképei is lehetnének. Ilyen látványosságokért igazán érdemes a Tiszahát felé fordítanunk az iránytűnket!

Bár elöljáróban azt is hozzá kell tennem, hogy ha nem autóval (vagy kerékpárral) utazunk, akkor a beszámolónkban szereplő beregi falvak megközelítése kissé körülményes. Például Csarodába Debrecenből két átszállással lehet eljutni: először Nyíregyházára vonatozunk, majd onnan buszozunk Vásárosnaményig, s ott szállunk fel egy újabb buszra. Naményból egy átlagos hétköznapon összesen hét busz megy Csarodáig, tehát jól meg kell terveznünk a túrát, és akkor a visszaútról még nem is beszéltünk… Mindenképp az autót (vagy a kerékpárt) ajánlanám tehát a környék bejárásához, így fél nap alatt több templomot is meg lehet tekinteni, ahogyan mi is tettük. A vidéknek azonban olyan barátságos hangulata van, hogy megéri ott aludni egy-két éjszakát, feltöltekezni a természeti környezettel és a helybéli emberek vendégszeretetével.

Utunk egy remek hangulatú kárpátaljai esküvővel kezdődött, egy kedves lelkész házaspár hozott-vitt bennünket kocsival Nagydobronyba és visszafelé. Egy festői lónyai révátkelést követően (a helyi templom is gyönyörűnek tűnt, de sajnos itt nem álltunk meg) a békebeli hangulatú Mándokon tettek ki minket a központi dohányboltban elfogyasztott (egyébként teljesen remek) kávé után. Mi aztán itt találkoztunk a családdal, és együtt indultunk tovább Vásárosnaményba. A naményi Tomcsányi-kastély (ma Beregi Múzeum) melletti Hunor Hotel éttermében ebédeltünk, ahol az étel finom, a számla végösszege pedig meglepően kedvező volt. Egy frissítő séta után újra kocsiba ültünk, s templomtúránk első állomását, Tákost vettük célba. Rövid időn belül „a mezítlábas Notre-Dame” falujába érkeztünk, ahol egy turistacsoport befelé lépkedett az aprócska templom még annál is kisebb kapuján. Szerencsénk volt, hiszen éppen akkor kezdődött az idegenvezetés, így csatlakoztunk hozzájuk.

Özv. Buda Lajosné jóvoltából ismertük meg a műemlék történetét. A kapura a címe és a telefonszáma is ki van írva, ha megérkezünk, elsőként őt keressük, hiszen mindent tud az épületről! Kimondottan részletes, jól felépített előadása kezdetén egy kis verssel köszöntött bennünket, majd mesélni kezdett. Az első feljegyzés a templomról 1700-ból származik. Ekkor még nincsenek kazetták a mennyezeten, illetve a szószék sem áll. 1766-ban bővítették kelet felé, ebben az évben készült a kazetták nagy része is. A párizsi székesegyházzal való összevetés a hihetetlenül gazdag díszítésre vonatkozik, amelyet Asztalos Lándor Ferencnek köszönhetünk: ő készítette a mennyezetfestményeket, ahogy az egyik kazettán is olvasható.

A kazetták nagy része tengelyesen szimmetrikus, szívek, indák, tulipánok, levelek láthatóak rajtuk. Buda Lajosné elmondta, hogy van egy „ikertemplom” is a határon túl rekedt Csetfalván, ahol szintén Asztalos Lándor Ferenc dolgozott a díszítésen. Látványos a szószék és a szószékkorona is, amelyen egy bibliai idézet szerepel. A világon egyedülálló módon a templom paticsfalú, a nyugati alapzata pedig döngölt agyagból készült. Innen a ragadványneve, hiszen az agyagot mezítláb taposták simára az építkezés során. A 2001-es árvízben ez az épület is nagyban károsodott, de a gyors és szakszerű felújításnak köszönhetően újra teljes szépségében áll előttünk az épület.

a képre kattintva galéria nyílik

Miután kívülről-belülről megcsodáltuk a templomot és a hozzá tartozó fa haranglábat, vásároltunk egy helyi készítésű tűpárnát, és megköszöntük a néninek a tartalmas idegenvezetést, Csarodára indultunk. Itt egy falunapba csöppentünk, de a Kökény Attila vezette forgatag helyett inkább a templom felé sétáltunk. Csodálatos látvány fogadott bennünket odabent: különböző korokból megmaradt freskók tűnnek egymásba, a kapuval szemközti falra festett mosolygó szentek pedig mintha csak arra biztatnák a betérőt: kerülj beljebb, és nézz körül nálunk!

Van is mit látni, hiszen nemcsak az emberalakok ábrázolása különleges (kevés olyan freskó van, amelyen az apostolok mosolyognak), hanem a Bereg színeiben, vörösben és kékben pompázó növényi ornamentika is. A templom a XIII. század végén vagy a XIV. század elején épült, négyzet alakú szentélye és téglalap alakú hajója gazdagon díszített. Az első freskók az építkezést követően kerültek a hajó falaira, kicsivel később festették ki a szentélyt is, ahol Krisztus-ábrázolás, valamint néhány apostol képe látható. Akárcsak Nyíracsádon, itt is megjelenik Alexandriai Szent Katalin alakja a szentélyablak rézsűjében. A XVI. század közepétől a reformátusok birtokába kerül a templom, akik később lemeszelik a falakat, és népies jellegű, virágos motívumokat, feliratokat festenek rájuk.

- rétegek - 

Csak a ’70-es években tárják fel a középkori falfestményeket, s a millennium idején a templom teljes körű restaurálása is megtörtént. Mindezekről az épület gondnoka számolt be kérdéseinkre válaszolva – nagy öröm volt ezeket az információkat egy olyan asszonytól hallani, aki bizonyára régóta ismeri és őrzi e kivételes műemlék titkait. (A kellemes hangulatot csak egy modern hippipár minden lében kanál, és láthatóan már nem szomjas férfitagja rontotta picit tudálékos megjegyzéseivel.) Rövid ideig a falunapon is körülnéztük, ott találkoztunk egy kedves barátunkkal, akiről ezidáig nem tudtuk, hogy csarodai. Beinvitált szép udvarukra, ahol megismerkedtünk a szülőkkel és jó fej kutyájukkal, Fülessel is. Meleg szavakkal szólt a falu közösségéről, ez még egy ok arra, hogy a közeljövőben újra meglátogassuk a települést, hiszen bőven maradt még felfedeznivaló! A család maradék része már elfogyasztotta a kávéját egy helyi kimérésben egy köcsögfa alatt, ezért sajnos a további szíves invitálást vissza kellett utasítanunk, várt még ránk egy-két meglátogatandó falu a gyülekező fellegek alatt.

a képre kattintva galéria nyílik

A következő megállónk Márokpapi apró, de annál bájosabb temploma volt. Igencsak lógott már az eső lába, mikor megérkeztünk, látta ezt az a fiatal pár is, akik a vihar elől a kocsijukhoz igyekeztek – de előtte még átadták a templom kulcsát, s elláttak azzal az instrukcióval, hogy ha végeztünk, a közeli lelkészlak postaládájába dobjuk be a kulcsot. Mintha az előző két templom „keveréke” lenne az épület: a díszítés hasonló a csarodai templomhoz (különböző korokból származó freskók láthatóak benne, de a jellegzetes bordó-kék színű, növényeket ábrázoló falfestmények is jelen vannak), viszont mérete a tákosira hajaz, és itt is található egy fa harangláb.

a képre kattintva galéria nyílik

A freskók közül különösen az ragadott meg, amelyiken a halott Krisztus testét angyalok emelik a magasba. Érdekesnek találtam, hogy a test és az angyalok mögé egy majdnem szabályos kört rajzolt az alkotó. Később Luccában láttuk a Volto Santót, azt a híres feszületet, melynek kifejező arcát a legenda szerint angyalok faragták. A Volto Santóról később számos másolat készült, és falfestményeken is megjelent. Mind a kör, mind az angyalok helyzete, mind Jézus arckifejezése hasonlítanak az itáliai alkotáshoz – talán közvetve, a Volto Santóról készült másolatok alapján ez az ábrázolási hagyomány eljuthatott a Bereg csücskébe is. 

a képek forrása: wikipédia és Restaurátor Kamara

Mivel itt kevesebbet fotóztunk, ajánlom a belülről készült gömbpanoráma megtekintését is.

Miután megtaláltuk a lelkészlak postaládáját és visszatettük a kulcsot, leszakadt az ég. Sógorom, a sofőr sűrűn törölgette az ablakot és lassabb tempóra kapcsolt, hogy az esőben-villámlásban biztonságosan eljuthassunk Tarpára, ahol nemcsak a híres szárazmalom (és Bajcsy-Zsilinszky Endre síremléke), hanem egy meseszép templom is várja a látogatókat. [Tarpa a Rákóczi-féle szabadságharc fontos (előzmény)helyszíne volt – a szabadságharc egyik kulcsfigurájának, s egyben leginkább gáncs nélküli alakjának, Esze Tamásnak a szülővárosa a híres brigadérosnak köszönhetően kapott hajdúvárosi rangot a vezérlő fejedelemtől.] Márokpapiban is furcsállottuk, hogy szabadon, „felügyelet” nélkül ismerkedhettünk meg egy műemlék épülettel, csak kulcs kellett hozzá, Tarpán viszont egyenesen tárva-nyitva hagyott kapuk fogadtak bennünket. Utólag sajnáltuk is volna, ha nem így történik, hiszen egy újabb különleges templombelsőt találtunk. Ez a Bereg legnagyobb temploma, de középkori épületből már csak a hajó falai állnak, átépítése és bővítése a 18. században zajlott. Ennek köszönhetően a műemlék a jól ismert református templomok formáját követi, magas toronnyal és fehér falakkal, de a benti látvány korántsem szokványos. A padokon, a karzaton és a kazettákon a nagyon megkapó kék szín dominál, de a pirosat is felfedezhetjük. A díszes, népi barokk szószékkoronával majdnem szemben egy olyan rendkívüli freskó látható, amelyet a „kurucok kincseként” is emlegetnek.

Balról jobbra haladva először Szent Györgyöt láthatjuk, amint harcol a sárkánnyal. A templomot az ecsedi Báthoriak építtették; a legenda szerint a család egyik őse megölte az ecsedi láp sárkányát, s ez a történet összekapcsolódik Szent György kultuszával. Így Tarpán Szent György tisztelete kiemelt jelentőségű lehetett, ahogy erről a kép is tanúskodik. A második freskón a megfeszített Krisztus látható, egyik oldalán anyjával, Máriával, másik oldalán János apostollal. A harmadik kép középpontjában Mihály arkangyal áll, a festmény pedig azt szimbolizálja, hogy az utolsó ítélet mérlegén a hit győzedelmeskedik. Ezen a képen, a mérleg jobb serpenyőjénél láthatjuk azokat a fura kis ördögöket, akik valószínűleg elrettentő célzattal kerültek a freskóra, de nekem inkább Harry Potter házimanója jutott eszembe róluk – szerintem nem túl ijesztőek, az egyikük mintha még mosolyogna is! A templom másik jelentős látványossága a déli kapu masszív bejárata, mely hazánk kevés fennmaradt reneszánsz asztalosmunkáinak egyike, felette egy Báthori-címeres kőtábla áll.

a képre kattintva galéria nyílik

Egy kirándulás számomra nemcsak önmagáért érdekes, hanem azért is, mert mindig jó felismerni, hogy az egymástól távoli helyek hogyan kötődnek egymáshoz különféle virtuális szálakkal. Lehet ez a kapcsolat egy ugyanarról a szentről készült freskó (mint Nyíracsád és Csaroda esetében), lehet hasonló Krisztus-ábrázolás (Lucca és Márokpapi), lehet a dekoráció gazdagsága (Párizs és Tákos). Ez a csöpp, eldugott tájegység ilyen sokféle kapcsolódási pontot kínál: kössük össze ezeket a pontokat, és tegyük fel Bereget a saját térképünkre!