Csigakaraván

A mostani bejegyzés abból a szempontból eltér a korábbiaktól, hogy ezúttal nem kettesben indultunk neki a világ valamely szegletének, hanem egy napfényes októbervégi napon a családi látogatást tettük egy röpke környékbeli kiruccanással kiadósabbá. Ami miatt mégis érdemesnek tűnik néhány képpel és szóval megemlékezni a dologról, az az, hogy a közelsége ellenére is viszonylag kevéssé köztudatban lévő helyről van szó.

Ha Debrecenből a Füredi úton indulunk a Hortobágy felé autóval, akkor a „Route 33”-n előbb elhaladunk Kismacs, majd a Látóképi csárda mellett (itt nem fordulunk le a híres és nyaranta különösen kellemes Macsi-balcsi, azaz a Látóképi Tófürdő felé), s az út bal oldalán rövidesen látható lesz egy fákkal sűrűn benőttnek látszó dombszerű képződmény. Ez lesz aktuális úticélunk: a nagyhegyesi Kráter-tó.

A nem sokkal több, mint félszáz esztendős tó keletkezéstörténete talán kevésbé romantikus és tragikus, mint az erdélyi Szent Anna-tóé, bár nem kis szerencsétlenség áll ennek hátterében sem, ráadásul ezúttal szó sincs legendáról. 1961-ben a térségben fúrásos gázkitermelés folyt, és a szóban forgó helyen túlságosan vékony volt az iszapréteg a gáz fölött, aminek következtében olyan nagy gáznyomás alakult ki, hogy rövid időn belül gázkitörés jött létre. Az iszappal történő feltöltés nem volt sikeres, a repedést gázrobbanás követte, előbb egy 8-10 méter magas iszap-, majd lángfüggöny keletkezésével. Korabeli szemtanúk szerint a tűz a környékbeli településeken is jól látszott, a gyerekek tátott szájjal

figyelték a „látványosságot”. A magas fúrótornyot, a gépeket, a bódét mind elnyelte a mélyedés, az iszap és a föld pedig kráterszerű gáttá alakultak a lyuk körül, amelybe víz áramlott. Így jött létre a mély tó, s körötte a földsánc, amely rövid idő alatt jó táptalaja lett a fáknak és bokroknak – az ipari katasztrófa afféle alföldi oázissá alakult, amelyet idővel kirándulóhellyé fejlesztettek. A tóba halat telepítettek, pihenőhelyet és játszóteret alakítottak ki mellette, a sánc tetejét is járhatóvá tették, illetőleg emlékhelyet és mini-kiállítást is létrehoztak.

 

A

legkönnyebben úgy lehet eljutni oda, ha Nagyhegyes felé fordulunk le a 33-asról, és csak Hajdúszoboszló irányában a falut elhagyva kanyarodunk le a Kráter-tó felé, ahol kisebb tábla is jelzi az irányt. Mi elkövettük azt a hibát, hogy először a Google „tanácsát” követve a falu közepéből induló rövidebb utat választottuk, ám ez egy idő után erősen kátyús földúttá romlott, s mivel még a föld is lágy volt az esőtől, lehetetlen volt tovább haladni. (De terepjáróval vagy gyalog ez is járható út elvileg…) Úgy vettük észre, hogy Nagyhegyesen az út mentén jó minőségű kerékpárút is vezet, ha minden igaz, ez Hajdúszoboszlóig fut, s Balmazújvárosból indul. (Sajnos ha valaki Debrecenből szeretne kibiciklizni, akkor eddig a pontig a főutat kell használnia…)

A Nagyhegyestől a tóig vezető aszfaltút meglehetősen kátyús, érdemes lassan vezetni és ezeket óvatosan kikerülni – jobbra és balra egyébként meglepően sok helyen láttuk nyomait gázkitermelésnek, olyan gépekkel, amilyenből a tó mellett kiállítva is láttunk egyet. A krátert (valóban) barátságos, alacsony fakerítés keríti körbe (talán a vadak miatt), s a hely maga szintén otthonos hangulatú, kellemes légkörű – a még erejét meg-megmutató őszi napban különösen annak tűnt. Miután a bejáratot elálló munkagép arrébbgördült,

be is tudtunk parkolni,  s fel tudtuk fedezni a környéket. A behajtó mellett hasznos információs tábla állt a tágabb környék látnivalóiról, s elhelyeztek egyet a jól ismert „lyukas” fantáziatáblákból is, itt egy bányász testét ölthetjük magunkra. A parkoló mellett láthatóak a kiállított munkaeszközök (számosnak nem mondható darabbal), elolvashatjuk a tó keletkezésének történetét, s valóban, egy kisebb játszóteret is kialakítottak. „Apró” szépséghiba, hogy ez utóbbi nincsen karbantartva, így jó időben sem a legegyszerűbb a használatuk…

A tó mellett most is két-három horgász tanyázott, hogy milyen eredménnyel, azt nehéz volna megmondani, nem zavartuk őket – bár amikor találtunk néhány ízletes vargányát (amelyek aztán a szatyorba kerültek), egyikükkel az öcsém szóba elegyedett, de az öreg szerint nem szoktak errefelé gombászni. A víz körbejárása közben többféle gombára is bukkantunk, de óvatosságból nem kísérleteztünk velük. A kellemes sétát a sáncra felkapaszkodva folytattuk, ellenkező irányból kerülve meg a tavat. Közben a lombok között a kisebb-nagyobb csapatokban vonuló darvakat figyeltük – ha nem is mindig vettük észre őket, a hangjuk mindvégig jól hallható volt. A felső sáncon több magaslesbe is

belebotlottunk, némelyiknél úgy tűnt, hogy gyerekek-fiatalok használják inkább várépítésre. A játszóteret leszámítva a terület rendezett, a ligetes erdők hangulatát a maga zsebkendőnyi területén remekül visszaadja, s az alföldi mezők látványa sem kellemetlen. Félnapos kirándulásokhoz jó szívvel ajánlható.

Visszafelé nem hajtottunk át egyenesen Nagyhegyesen, hanem előbb megnéztük a faluközpont érdekesebb részét, s ebben az irányban lementünk a Keleti-főcsatorna partjára (a tároló többek között Debrecen ívóvízkészletéhez is nagy mértékben hozzájárul), amely mentén, a hétvégi házak során vissza tudtunk kerülni a 33-as útra. A „Keleti” is népszerű víkendező hely, a fiatalok körében is, akik rendszeresen járnak „bulizni” ide, valamiképpen szert téve egy vízparti házra. Több szép és ízléses nyaralót láttunk egyébként, amelyek elől a nádas-sásos növényzeten keresztül kis mólók vezettek a csatornapartra. Az egyiken le is sétáltunk a vízhez, s élveztük picit a csöndet, melyet csak a darumadár messzire szálló krúgatása tört meg időről időre.

Mindezek után mi hazatértünk Debrecenbe (a Látóképi csárdában szerettünk volna még elkölteni egy kései ebédet, de teltház volt, a Keleti-főcsatorna hídja melletti Kadarcsi csárda pedig csak kiállítóhelyként üzemel), de aki nem siet nagyon, érdemes a kirándulást egybekötni egy hortobágyi körülnézéssel. Tavaly ősszel, szintén a darubehúzás idején arra jártunk, s remek volt sétálni egyet a kilenclyukú híd körül a Hortobágy zsombékos partján, de még inkább meglátogatni a barátságos pusztai állatparkot.

Update: Egy informátorunk szerint a tóhoz "nagyon jól ki lehet biciklizni a Kishegyesi úton át Ondód fele (végig egyenesen). Ondód után földút van, de ha nincs éppen nagy eső, akkor egész jól járható." Köszönet a kiegészítésért!