Csigakaraván

A mai beszámoló kissé rendhagyó lesz. Most nem egy utazásról fogok írni, hanem különböző kirándulások emlékeiből rajzolom meg egy város képét. A kirándulások célpontja – ahogy ezt sok városlátogatás után már biztosan mondhatom – a kedvenc magyarországi településem, Győr.

Korábban nem szurkoltam komolyabban egyetlen focicsapatnak sem, de a város szeretete átragadt a klubjukra is, ezért néhány éve a Győr lett A csapatom. (Haj, a régi szép idők, amikor még az első osztályban fociztunk…) Sajnos élőben még nem láttam meccsüket, pedig többször is lett volna rá lehetőség. Ugyanis Győrben már öt alkalommal jártunk, és természetesen hatodjára (hetedjére, nyolcadjára…) is szeretnénk visszamenni. Évente legalább egyszer meglátogatjuk, hiszen nemcsak maga a város, hanem a környéke is izgalmas látnivalókat tartogat.

A várossal való ismerkedést egy rövid, két nap-egy éjszakás ott tartózkodással kezdtük még 2012-ben. Már az első alkalommal lenyűgözött a hely tisztasága, rendezettsége, a kacskaringós szűk utcák és a tágas terek váltakozása, a sétálók forgataga, a halk vagy hangosabb zeneszó. Egy dinamikusan fejlődő településről, a Bécs-Pozsony-Győr „aranyháromszög” egyik pontjáról van szó, ennek megfelelően látszik, hogy a város sokat költ a városmarketingre, kultúrára, köztisztaságra, parkosításra és virágokra. Ez a gondos fejlesztés szemmel látható, minden látogatásunkkor felfedeztünk valamit, amivel addig nem találkoztunk, legyen az néhány újrafestett homlokzat, új padok vagy hídfelújítás.

A megérkezés pillanata: a Városháza

(A változtatások közül a Dunakapu tér sajnos még nem nyerte el tetszésünket. Bár kétségkívül praktikus egy ilyen nagy területű tér akkor, amikor több száz vagy ezer főt vonzó rendezvény, pl. Quimby-koncert van a városban, a hétköznapokon mégis üresnek és funkciótlannak tűnik – egyelőre. Reméljük, megtalálja a helyét és szerepét a városban ez az új helyszín.)

A belváros többi része azonban első látásra szerelem volt. Nagyon tetszik a Széchenyi tér nyüzsgő tágassága, szeretem a szűk utcácskákon megbújó kávézókat, vendéglőket, szeretem a Dunakapu térre vezető, régi szép házakkal teli utcákat. Gondolatban mindig köszönök Kisfaludynak a Bécsi kapu téren (a szobrához kapcsolódó hiedelem és egyéb érdekességek itt olvashatók), Jedlik Ányosnak és Czuczor Gergelynek a Széchenyi tér sarkában. Mindig megnézzük, áll-e a Csónakban ülő fiú szobránál valaki (akárhányszor sétáltunk arra, olyan még sose volt, hogy ne állt volna mellette egy-két ember - úgy gondoljuk, ez egyfajta hagyomány, ami ha megszakad, ki tudja, milyen veszedelem jön a városra), mindig megkóstoljuk a szódásszifon formájú Jedlik-csobogó vizét. A rengeteg szembetűnő látványosság mellett Győr tele van apróbb kis meglepetésekkel is, nem hiába, hiszen ez Magyarország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa, Budapest és Sopron után.

A kültéri műemlékeken kívül a számos múzeum is érdekes látnivalókat kínál. Mi az Esterházy-palotában jártunk már kétszer. Korábban Fransisco Goya rézkarcait tekintettük meg, idén pedig egy nagyszabású kiállítást láttunk gróf Batthyány Gyula festőművész képeiből. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha Győrben jár, térjen be a palotába, mert izgalmasan megrendezett, informatív, igényes kiállításokat láttunk ott, és úgy gondolom, a magas színvonal a további tárlatokra is jellemző lesz.

Győrt a vizek városaként is emlegetjük, hiszen négy folyó, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca és a Marcal találkozásánál fekszik, ezért számos híd is található a városban. Az összes hídnak (illetve környéküknek) megvan a maga sajátos arculata. A Rába kettős hídja a Bécsi kapu teret köti össze az Újvárossal – a Bécsi kapu tér barokkos pompájától jutunk el a neoreneszánsz hangulatú újvárosi Rát Mátyás térre, s az Újvárosban található a ma galériaként funkcionáló Zsinagóga vagy a barokk Rác templom is. A Mosoni-Dunán ível át az elegáns Jedlik Ányos-híd, a kedvencem az összes közül: esténként a szivárvány színeiben világít, nappal pedig különleges, kecses formáiban gyönyörködhetünk. A Kossuth-hídról szép rálátás nyílik a Rába és a Mosoni-Duna találkozására. Ez a híd a nemrégiben átadott Dunakapu térre vezet.

A Jedlik-híd estefelé

Idén eljött az ideje, hogy kívül merészkedjünk a belvároson, bicikliutunk a Gyárvároson keresztül vezetett.  A hasonlóság a kispesti Wekerle-teleppel megdöbbentő. Gyorsan ki is derítettük, hogy a városrész tervezője, Fiala Géza részt vett a Wekerle-telep munkálataiban is, innen a hasonlóság.

A lakótelepet magunk mögött hagyva az állatkertbe igyekeztünk. Itt is tettünk már egy látogatást korábban, de azóta több új elemmel gazdagodott a terület: interaktív játszótér és melegkonyhás étterem is várja a vendégeket. A legérdekesebbnek most a fehér tigrisek kifutója bizonyult, ugyanis nyár elején négy tigriskölyök született. Öröm volt nézni a bukdácsolásukat és hallani első hangpróbáikat, az állatkert honlapján is található róluk egy rövid beszámoló.

Azért is választjuk Győrt gyakran, mert remek kiindulópontként szolgál más települések meglátogatásához is. Innen jutottunk el a pannonhalmi bencés apátságba; a csodaszép Árpád-kori templommal rendelkező Lébénybe; Radnóti Miklós tragikus halálának helyszínére, Abdára; vagy Jókai Mór szülővárosába, Komáromba. A sok kaland után a már-már „törzshelyünkké” vált Kis Bohémban pihenünk meg esténként, ami a város legjobb és legolcsóbb kávéjával hirdeti magát, egyáltalán nem alaptalanul. (Persze a csapolt söreik is kiválóak.) Azonban „adósak” vagyunk még a környéknek például egy pápai kiruccanással vagy egy szigetközi biciklitúrával. Mindig van miért visszamenni!