A borsodi megyeszékhelyről mindenkinek van valamilyen elképzelése: tapasztalataim szerint többnyire a „vas és acél városaként” emlegetik, és a „sorsod Borsod” axióma is gyakran felmerül a településsel kapcsolatban. Sokaknak Diósgyőr focicsapata, másoknak a hírhedt Búza téri buszállomás ugrik be elsőnek, de a várost egyértelműen az Edda Művek írta bele a magyar rockkultúrába: a vonatkozó idézet annyira evidens, hogy inkább le sem írom. Idecitálom inkább a Miskolc Adhatott blogot, amely sokat tesz a sztereotípiák lebontásáért, emellett a Szemelvények Miskolc város történelméből blogot is érdeklődéssel szoktam böngészni, illetve a Toronyalja utca bár nem kizárólag miskolci életképeket villant fel, de gyakran közöl különleges, szokatlan nézőpontból készített fotókat a városról is. A Csigakaraván is szeretne hozzájárulni Borsod fővárosának népszerűsítéséhez, ezért egy ott töltött hosszú hétvége alapján mutatunk 5 helyet, amelyekért érdemes akár „holnap, igen, holnap” elindulni!

1. Ortodox templom

A világi élvezetek mellett megtalálhatják a számításaikat azok is, akik vallási emlékhelyekre kíváncsiak. A belvárosi református templom közelében, az utcafrontról nehezen beláthatóan a miskolci ortodox templomot nemcsak lenyűgöző méretű és szépségű ikonosztáza miatt érdemes meglátogatni, hanem amiatt az élményszerű idegenvezetés miatt is, amit a kegyhely és a hozzá tartozó múzeum munkatársától kaptunk. Egy kedves idősebb úr vezetett végig bennünket a templom szinte minden négyzetcentiméterén, s a „száraz tények” (az ikonosztáz majd száz ikonja, az épület 1806-os átadása stb.) mellett mesélt Szent Naumról, a templom védőszentjéről, a különleges húsvéti ortodox liturgiáról, a székek kialakításáról (amelyek kimondottan kényelmesek!), az első, görög hívekről, a (használaton kívüli) szószék magyar címeréről, a sajátos ereklyefalról, a Szentháromság ábrázolásairól és sok egyéb másról. Akit érdekel, hogyan él együtt az ortodox művészet különleges ábrázolásmódja a barokk pompával, feltétlenül látogassa meg ezt a templomot, rengeteg új ismerettel gazdagodhat!

2. Hermann Ottó Múzeum Kiállítási Épülete

A templomtól nem messze, az Avas lábánál találjuk a Hermann Ottó Múzeum Kiállítási Épületét, első pillantásra talán nem egyértelmű, hogy egy kiállítóteret látunk: a Papszeren található régi iskolaépület jellegét ma is őrzi. Bizonyos értelemben véve ma is oktatás folyik odabent, hiszen a kiállítások egy része a gyerek és kamasz korosztályt szólítja meg. Különösen az Elit alakulat című tárlat épít a 21. század technológiájára: az interaktív kiállítás a Kárpát-medence honfoglalás kori temetőiben – elsősorban a bodrogközi Karos mellettiben – talált leleteket mutatja be, ezáltal képet ad a korabeli hadviselésről, a mindennapi életről, de a részletes szemléltetés segítségével például azt is megtudhatjuk, hogyan lehet megkülönböztetni egy női és egy férfi koponya- vagy medencecsontot egymástól. Mindez leírva sokkal unalmasabban hangzik, mint a helyszínen, ahol vicces kiírások, látványos térképek, érdekes hangfelvételek fokozzák az élményt, sőt egy ponton még a Kisvakond is felbukkan. Az állandó tárlat 2014-ben megkapta Az év kiállítása díjat is. Meg kell még említenünk az időszaki kiállítást is, ami már 18+-osnak minősülhet, hiszen a folyékony kenyérről van szó: az Ez sör! termei a sernevelőtől a sörgyárig kalauzolnak minket, és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum együttműködésével jött létre. (Mindezeken kívül két teremben megismerkedhetünk Szemere Bertalannal, valamint a múlt rendszerbéli Sajó-menti nehéziparral is „Buheráék”, egy munkáscsalád berendezett társbérletén keresztül; a fotón Buheráék nappalija látható.)

3. Miskolci Nemzeti Színház

Nem vagyunk rendszeres látogatói ennek a színháznak, sőt ez volt az első alkalom, hogy megnéztünk itt egy előadást, de a repertoárt végigböngészve úgy látom, sokféle nézői igényt igyekeznek kielégíteni. Ezúttal a Három nővérre fizettünk be Rusznyák Gábor rendezésében, zömében remek színészekkel, és az újítónak szánt trükkök, megoldások (például a zenehasználat vagy az előadást záró, a mában játszódó jelenet) ellenére még mindig az életre keltett csehovi szöveg ereje ragadott meg minket, amit az előadás az idő (három óra, egy szünettel) egy részében bizony sajnos nem hagyott kellőképpen élni és hatni. (Amikor igen, akkor viszont okozott emlékezetes perceket – de mintha épp Csehovban nem bízott volna eléggé a rendező.) Kíváncsiak lennénk még Mikó Csaba Agavéjára is, melynek cselekménye miskolci történetek alapján született meg („miskolci mítosz szünet nélkül”), de a kicsik számára is nyújt szórakozást a színház, hiszen Békés Pál Félőlényének színpadi feldolgozása is műsoron van. Nagyszerű ötlet, hogy a jegyhez kuponok járnak, amelyeket a város különböző vendéglátóhelyein, könyvesboltban vagy taxizásra lehet felhasználni; az egyiket le is vásároltuk másnap a színházhoz közeli, remek újhullámos cukrászdában, a Desszertemben. Szóval Miskolcon egy színházjegy egészen komplex élményeket kínál!

4. Pizza, Kávé, Világbéke

Akik Miskolc környékén élnek, vagy mostanában jártak ott, azoknak bizonyára már a fülükön jön ki a híressé vált pizzéria emlegetése. A PKV-ről (powered by Anyukám Mondta, Encs) azonban nem lehet eleget beszélni: ki gondolná, hogy Kelet-Magyarországon egy darabka Itáliába botlik az ember? A pizzák alapanyagai Olaszországból érkeznek, ropogós tésztájukban szinte érezni, hogy a Dudás-testvérek évek óta kísérleteztek vele, míg megtalálták a tökéletes megoldást, a feltétek gazdagok és bőségesek, a paradicsomszósz pedig annyira finom, hogy arra talán csak az olasz nyelv szókincsében találni megfelelő jelzőt. Mi többek közt articsókás-mortadellás, szalámis-mozzarellás, vegetáriánus és bolognai pizzaszeleteket kóstoltunk, és egyik sem okozott csalódást! Bennfentes informátoraink szerint a hely színvonala egyáltalán nem csökkent a megnyitás óta, és örömmel számoltak be róla, hogy a sok újonnan nyíló étterem és bisztró közül a PKV az egyik, ami még tartja magát, és – több más próbálkozással ellentétben – nem zárt be rövid működés után – reméljük, ez még sokáig így is marad.

5. Avasi református templom és temető

Miskolc legrégebbi sírkertje rövid sétával megközelíthető a belvárosból, és a kiváló állapotban fennmaradt sírok, valamint a késő gótikus stílusú templom és a reneszánsz harangláb megnyugvásra, elcsendesedésre hív a városi nyüzsgés után. Az épületegyüttes gyönyörű természeti környezetben, az Avas aljában található, és nincsenek messze tőle a kisavasi pincék sem, így aki arra látogat, egészen sokféle arcát ismerheti meg a városnak. (Nem hallgathatom el azt sem, hogy a templomhoz vezető lépcső körül üvegszilánkok, cigisdobozok voltak szétdobálva, úgy tűnik, sajnos nem csak azok járnak erre, akik a templomban szeretnének gyönyörködni…) Mi éppen alkonyatkor jártunk ott, így megcsodálhattuk, hogyan vonja sejtelmes fénybe a lemenő nap az évszázados sírköveket, kereszteket – igazán különleges atmoszférába csöppentünk, valóságos időutazás volt. A templom csak istentiszteletek idején van nyitva, ha be szeretnénk menni, az ajtóra kiírt telefonszámon kell keresni a lelkipásztort. Mi ezt a lehetőséget most kihagytuk, de ahogy mondani szokás, legalább lesz miért visszamenni.

Bár mi is Borsod szomszédságában, a Zemplénben élünk, a vad élményekben gazdag gyerek- és kamaszkori sűrűbb látogatások óta újabban mégsem vagyunk a megyeszékhely túlzottan gyakori vendégei, így ez a hétvége remek alkalom volt arra, hogy picit jobban megismerjük a belvárost (hiszen most nem beszéltünk azokról a negyedekről és külvárosokról, csatolt részekről – Diósgyőr, Lillafüred, Tapolca stb. –, amelyek igencsak gazdagítják a helyet, a természeti környezetről nem is beszélve). Miskolc nemcsak „sorra kidőlt padokkal”, hanem kincsekkel, titkokkal, felfedezésre váró helyekkel is tele van.