Egy rejtőzködő Árpád-kori templom nyomában

Lassan tíz éve, hogy Debrecenben élek, de olyan bensőséges viszony, mint ami a Zemplénhez fűz, még nem tudott kialakulni az Alfölddel kapcsolatban. Valószínűnek tartom, hogy nem is fog, és ez így is van jól – de ahogy járjuk a vidéket, azért egyre gyakrabban elfog valamilyen, egyelőre ellentmondásos otthonosságérzés. Egyre inkább elkezdett érdekelni, mit tartogat ez a környék a nyilvánvalókon (Nagytemplom, Nagyerdő, az egyetem főépülete, Vekeri-tó, Hortobágy stb.) túl: ezért látogattunk el például a nagyhegyesi Kráter-tóhoz, vagy Berettyóújfaluba, ahol a csonkatoronyként emlegetett templomromot néztük meg. (Herpálynak hívták azt a települést, ahol egy apátság állt, ma már Újfalu része.)

20160610_125104.jpg

Az Árpád-korból származó emlékek iránti vonzalmunk viszont tájfüggetlen, bárhová szívesen elmegyünk, ahol módunk van egy-egy régi épület megtekintésére. Ez alkalommal egyedül keltem útra, hogy egy közeli templomot felderítsek. Mivel Debrecen közvetlen környezetében nem található épen maradt Árpád-kori templom (persze nem feledkezhetünk el a dombostanyai és a fancsikai romokról, vagy Zelemérről sem), ezért messzebbre kellett merészkednem. Barátainkon keresztül Vámospércshez egyre szorosabb viszony fűz minket, így kézenfekvőnek tűnt onnan indítani egy kerékpártúrát, méghozzá Nyíracsádra, ahol egy kora gótikus stílusban épült templom áll. Vonattal egyszerű eljutni Vámospércsre: a kétóránként induló „kis piroson” elegendő hely van biciklit is szállítani, az ottani kalauz pedig olyan kedves volt, hogy le- és felszállás közben is segített.

Mielőtt Nyíracsádra indultam volna, egy kicsit körülnéztem Vámospércsen is újra. Egy nemrégiben zajlott író-olvasó találkozón túl rövid ideig munkaügyben is gyakran megfordultam a városban, és minden egyes látogatás alkalmával találtam valami érdekességet. Vámospércs az egykori hajdúvárosok egyike, többek közt a Nagy utca házai őrzik a régi jómódú porták emlékét. Nevezetességei közé tartozik a szépen felújított városháza vagy a református templom, de a város kulturális szerepvállalása is jelentős: minden nyáron megrendezésre kerül a Vámospércsi Művésztelep, melynek néhány alkotását itt is közzéteszem egy kedves barátom jóvoltából. Tamás, itt is köszönet a fotókért!

a képre kattintva galéria nyílik

A városból a Kossuth utcán haladva értem el a 13 km-re fekvő Nyíracsádra, Nyírmártonfalva érintésével. Őszinte leszek: látatlanban nem sok jóra számítottam Nyírmártonfalvával kapcsolatban, de kellemesen csalódnom kellett. Rendezett kerteket, kicsi, de szép főteret találtam, a református templom pedig egyszerűségében is megragadó volt. A Nyíracsádig vezető út mellett pedig éppen virágzott a kamilla – el lehet képzelni, milyen üde illat kísért végig a túra során!

Nyíracsádra érkezve először a művelődési központba indultam, mert előzetesen úgy tájékozódtam, hogy a központ valamelyik munkatársát kell megkérnem, hogy nyissa ki nekem a templomot. Ez így is történt, viszont sajnos a kolléga keveset tudott elmondani nekem az épület történetéről. Beszámolója szerint kevesen érdeklődnek a templom iránt, így biztosan meglepte az érkezésem (igaz, előző nap felhívtam a művelődési házat, és jeleztem a látogatást). Mindenesetre hálás vagyok neki, hogy belülről is megtekinthettem ezt a régi korok emlékeit őrző, apró templomot, amelyről részletesen csak hazaérkezés után tájékozódtam. Egy kedves volt hallgatótársam Nyíracsádon lett lelkipásztor, ezért őt kerestem meg, hogy meséljen róla, ha már a helyszínen ez sajnos elmaradt. Komor Csaba tiszteletes nagyon kedves és készséges volt, és számos tudnivalót osztott meg velem – a továbbiakban képekkel illusztrálva e részletes információk következnek. Neki is nagyon köszönöm a segítséget! (A Visit360.net 3D-s túráját ajánlom a bejegyzésben szereplő freskók beazonosításához, hiszen az itt közzétett fotóim sajnos gyenge minőségűek.)

 

20160610_125018.jpg

20160610_125245.jpg

A templomot 1993 és 1995 között tárták fel és restaurálták. A XIII. századból származik, tornya nincs, mellette egy harangláb áll. 1567-ig katolikus tulajdonban volt, de a török invázió alatt nagyban megrongálódott. 1567 után vették át a reformátusok. Különlegessége, hogy falain több száz éves freskók maradványai találhatóak. A festmények három rétegben kerültek a falakra: a XIV. és a XV. századi rétegen néhány szent, valamint Krisztus ábrázolását láthatjuk, az egyéb illusztrációk pedig a XVII. századból, a református időkből származnak.

A templomba egy kb. 300 éves faajtón lépünk be. A bejárattal szemben található egy freskótöredék, amely Mária születését ábrázolja, ez a legrégebbi festményréteg darabja. A megmaradt részleten egy piros takaró látszik, amelybe valaki bele van tekerve, s az emberalaknak csak a keze látszik.

20160610_124408.jpg

Feljebb, a karzat magasságában Szent László alakja látható, erről sajnos nem készült kép; a lelkipásztor elmondása szerint az ő alakja majdnem mindegyik Árpád-kori templomban megtalálható (volt). Más emberábrázolások is megmaradtak. A szentélyt keretező boltív bal oldalán egy piros ruhás püspököt vehetünk észre, aki nem más, mint Szent Miklós.

20160610_124708.jpg

Érdekesség, hogy egyedül neki van arca a figurák közül. A törökök mindegyik arcot kitörölték, de mivel feltehetőleg Szent Miklós alakja egy akkor lemeszelt vagy átfestett rétegen volt, ezért őt nem láthatták. A boltív jobb oldalán Szent Ilona alakja kivehető, aki a legenda szerint megtalálta Krisztus keresztjét. A boltív belső felén két női alak látszik, feltehetően Szent Erzsébet és Alexandriai Szent Katalin.

20160610_124419.jpg

A szentély belsejében Krisztus és a két lator keresztre feszítését ábrázolták, ez a freskók fiatalabb rétege, és ehhez a képhez is kapcsolódik érdekesség. A legtöbb Árpád-kori templom szentélyében egy ablak található, félkör alakú zárórésszel. Ez azért van így, mert a szentély kelet felé néz, és a félkör alakú zárórésszel ellátott ablak (vagy inkább a rajta beáramló fény) Krisztust szimbolizálja. E templom szentélyében viszont két ablak van, egyenes zárórésszel. Talán azért van ez így, mert itt a két ablak közötti freskón megjelenik a megfeszített Jézus, így nincs szükség a szimbolizálására. Ezek azonban csak találgatások; a régi templomok többek közt azért olyan izgalmasak, mert annyi feltáratlan rejtély van bennük! (Az alábbi fotó a geocaching.hu-ról származik.)

21684_20150531_195718.jpg

Az alábbi fotón egy tulipános keret részlete található, alatta pedig egy korábbi ábrázolás. A templom e részlete jól példázza, hogy többféle réteg került a falakra. A tulipánok a református felújítás idején, a XVII. században kerülhettek a falra, az alatta lévő festmény pedig régebben, még a katolikusok idejében. A freskórészlet vélhetően a tanítványok közül hatot mutat be, és a szemközti falon is hat tanítvány képe lehetett, de ezek már nem maradtak fenn.

20160610_124528.jpg

Több helyen is láthatóak nevek a falakra karcolva, az alábbi bevésés a XVII. századból származik.

20160610_124607.jpg

Nemcsak a falaknak, hanem a szószéknek is kivételes története van. Bár többen azt gondolják, hogy ez is több száz éve készült, a valóságban viszont „csupán”kb. 170 éves. A szószék nem az eredeti „tartozéka” a templomnak, hanem a debreceni Ispotály templomból került át ide, a templom II. világháborúban történő lebombázása után. A díszítést is csak ezt követően festették rá. Ez onnan is tudható, hogy a „kollekció” másik két része, a szószékkorona és a Mózes-szék a debreceni Kistemplomban (vagy Csonkatemplomban) található (hiszen ez adott otthont az ispotályi gyülekezetnek is, templomuk elvesztése után), és ezeken nincs festés.

20160610_124629.jpg

A szószéken kívül más is került Nyíracsádra Debrecenből. A templom megtekintése után egy kicsit még sétáltam a községben. Itt találkoztam először élőben a híres-hírhedt sellővel, amelyet Debrecen főterének szökőkútjára szántak, de valamiért mégis csak néhány napig volt látható a nagyközönség számára, utána eltávolították. Akit részletesebben is érdekel a történet, kattintson ide!

Mint megtudtam tehát, kevesen látogatják Nyíracsádot és a templomot, pedig lenne miért. Az, hogy ilyen épségben fennmaradt ez az épület, önmagában is ritkaság, és a benne lévő falfestmények számos apró titkot árulnak el a korabeli vallásgyakorlatról is, illetve viharos történelmünk nyomait is hordozzák. Szerintem ez a keleti régió egyik kihagyhatatlan látnivalója – remélem, írásom nyomán lesz, aki vonatra, biciklire, autóba pattan!

A bejegyzés trackback címe:

https://csigakaravan.blog.hu/api/trackback/id/tr278854702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.