Ahogy böngésztem a blogot, hogy újra felvegyem a bejegyzések fonalát, azt láttam, hogy a legelső posztom csaknem hét éve született egy rövid felvidéki bringatúráról. 2015-ben még nem tudtam, milyen meglepő fordulatokat tartogat számomra a Csigakaraván útja, de a Zemplén iránti rajongásom hét…
Szeretem a nyári biciklitúrákat. Az ember tüdeje megtelik friss levegővel, füle madárhangokkal és az útmenti zöldek zizegésével, bőre aranyszínűre barnul. S ha sikerül megtenni a tervezett utat, legyen az bármilyen nehéz vagy hosszú, valamiféle diadalt is érez. Én is így érzem magam most…
Lassan tíz éve, hogy Debrecenben élek, de olyan bensőséges viszony, mint ami a Zemplénhez fűz, még nem tudott kialakulni az Alfölddel kapcsolatban. Valószínűnek tartom, hogy nem is fog, és ez így is van jól – de ahogy járjuk a vidéket, azért egyre gyakrabban elfog valamilyen, egyelőre ellentmondásos…
Amikor már végképp eluralkodott rajtunk a régi templomromok és a különös hangzású falvak iránti olthatatlan vágy, fölszedtük a sátorfánkat, és a pannon vidék szívében, a Balaton északi partján, Füred reformkori városában ástuk be azt újra a földbe egy háromnapos hétvége erejéig. Mindez egyszerűen…
A legenda szerint Zemplént régen tündérek lakták. Szerintem ezek a tündérek még most is ott élnek, és valahányszor hazamegyek, elkezdenek a fülembe suttogni: indulj el, Zemplén ezernyi szépsége vár rád! A tündérek már évek óta súgják Imreg nevét a fülembe, ahol egy minorita templom és kolostor áll.…
